Az örök csere elődöntőbe lőtte a Real Madridot
Akárcsak a nyolcaddöntők odavágóin, a Real Madrid - Atletico Madrid és a Monaco - Juventus meccsek összesen egy gólt hoztak (szemben a másik ág, a Bayern - Porto, Barcelona - PSG mérkőzéseivel, amelyeken összesen 17 gól született). Azt az egyet az örök csere, Javier „Chicharito" Hernandez szerezte és azt jelentette, hogy a városi riválist ismét lefőzve a Real jutott be az elődöntőbe.
Azért ismét, mert a tavaly májusi döntőben a Real 1-1-es rendes játékidő után 4-1-re győzte le az Atleticót. Az azóta lejátszott hat meccsen viszont a „matracosok" 4-szer verték meg a „királyi gárdát" és egyszer sem kaptak ki, megnyerve előlük a Spanyol Szuperkupát és kiejtve őket Király kupából. De a BL az más, ott a Real az egyeduralkodó - nem véletlen, hogy tízszer nyerték meg eddig a trófeát.
Az első mérkőzéshez hasonlóan a két csapat ezúttal sem volt hajlandó a minimálisnál többet kockáztatni. Ennek eredményeként nagy iramot, nagy harcot, sok feszültséget láthattak a nézők - igazi focit, szép megoldásokat, veszélyes akciókat, gólhelyzeteket viszont alig. A mérkőzést ezúttal is a Real kezdte aktívabban és bátrabban, a félidő közepe az Atleticóé volt, majd a hajrája ismét a Realé. Mindez azonban helyzetekben alig mutatkozott meg. A 29. percben Jesus Gamez lövését kellett védenie Iker Casillasnak, majd három perccel később Jan Oblak hatástalanította Cristiano Ronaldo szabadrúgását. A játékrész egyetlen igazán komoly ziccere a 44. percben Ronaldo előtt adódott, de Oblak hatalmas bravúrral lábbal védeni tudott.
A második félidőre se sokat változott a játék képe, ám az egyre inkább szembetűnő volt, hogy az Atletico átengedi a területet a Realnak és ő maga igyekszik veszélyes kontrákat vezetni. A terv első része sikerült is, hisz mezőfölénye ellenére a Real nem tudott igazán veszélyes lenni - ám az Atletico kontrái sem hordoztak magukban szinte semmi veszélyt. Hogy mennyire nem kockáztatott a Real sem, azt remekül bizonyítja, hogy Carlo Ancelotti csak a 90. perc után hajtotta végre mindhárom cseréjét.
Érezni lehetett, hogy ezt a tökéletes, ám egyre unalmasabb egyensúlyt egy briliáns egyéni villanás vagy egy kapitális baki boríthatja fel. Nos, utóbbi történt, amikor a 75. percben Arda Turan teljesen fölösleges szituációban, buta módon rátartott Sergio Ramos lábára. A Real védője addig fetrengett a pályán, amíg a játékvezető - talán kissé szigorúan - fel nem mutatta a második sárgát a török játékosnak.
Motorja elvesztésével az Atletico láthatóan megroggyant, Diego Simeone lépése, mellyel erősíteni kívánta a védelmet, nem jött be. Olyannyira, hogy a 80. percben Javier Hernandez majdnem megszerezte a vezetést csapatának, ám lövése után a labda centikkel ugyan de elment a keresztbe a kapu előtt. Nyolc perccel később a Manchester United kispadjáról a Real Madrid kispadjára menekülő és most is csak Karim Benzema sérülése miatt lehetőséget kapó „Chicharito", azaz „Borsócska" már nem hibázott. James Rodriguez és Ronaldo kényszerítőzött az Atletico tizenhatosának bal sarkánál, a portugál betört a büntetőterületre, estében Hernandez elé passzolt, aki középről a becsúszó védők ellenére a kapuba zúdította a labdát. Az örök csere történelmet írt tehát - a borsócskából lassan borsó nő Madridban. (Javier édesapja is kitűnő labdarúgó volt anno Mexikóban, az ő beceneve a Borsó).
A Monaco még soha nem kapott ki olasz csapattól hazai pályán a Louis II. stadionban, míg a Juventus eddig mindig továbbment francia csapatok ellen az európai kupákban oda-visszavágós rendszerben. Ezen statisztikai érdekességekkel és egy vitatható büntetőből szerzett egy gólos torinói előnnyel kezdődhetett a mérkőzés Monacóban. A Juventus tudatosan átengedte a területet a házigazdáknak, mélyen és precízen védekezett. A Monaco fölénye ellenére sem tudott sok veszélyes helyzetet kialakítani. Mindkét kapu előtt adódtak ugyan kisebb-nagyobb lehetőségek, gólhoz igazán közel azonban egyik csapat sem került.
Nem úgy a második félidő elején, amikor az olasz védelem két rövidzárlata könnyen súlyos árat követelhetett volna. Előbb Joao Moutinho baloldali beadására mozdult ki rosszul a kapujából Gianluigi Buffon, az Ajmen Abdenúr által megcsúsztatott labdát Patrick Evrának az üres kapu elől kellett elrúgnia. Kevéssel később Arturo Vidal passzolt rosszul hátrafelé, Buffon bátor és lendületes kivetődésére volt szükség, hogy megelőzze Dimitar Berbatovot és elüsse a labdát.
Ezeket túlélve aztán az olasz védelem ismét magára talált, a Monaco pedig próbálkozott becsülettel, ám már igazán nagy lehetőségig sem jutott. A slusszpoén így Andrea Pirlóé lehetett volna, aki 30 méteres szabadrúgásból a hazai kapufát találta el. A Juventusnak azonban ekkor már nem szüksége újabb gólra ahhoz, hogy 12 év után ismét bejusson a BL elődöntőjébe.
Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágók (összesített eredmény):
Real Mardid - Atletico Madrid 1-0 (1-0)
gól. Hernandez (88.)
Monaco - Juventus 0-0 (0-1)
